Krónika

Budapesten működik egy cigány művészeti, zenei-pedagógiai műhely. Alapítója és vezetője Zsigó Jenő, aki muzsikus családból, de több cigány kultúrkört magába foglaló családi kapcsolatrendszerből érkezett a Budapest legnépesebb cigány lakosságát magába foglaló XV. kerületi önkormányzathoz, hogy ott több mint húsz évvel ezelőtt cigány családgondozói munkát vállaljon.

Az 1970-es évekre a hagyományos cigány közösségek a társadalmi mobilitás, az együttlakó nagy családokat atomizáló lakótelepi környezet és egyéb okok miatt felbomlóban voltak, az akkori cigány népességre is jellemző szinte teljes foglalkoztatottság miatt a gyermekek kikerültek a hagyományos családi kötelékekből. A cigányság kulturális hagyományainak gyakorlása az egymástól elszigetelődött legszűkebb családi körökre maradt jellemző.

A cigány kultúra közös megélésére nem maradt a közösségi életterek megszűnésével természetes lehetőség, új körülmények teremtésére pedig nem volt állami akarat. A cigány gyermekek az óvodai, iskolai közösségekben elszigetelődtek, magukra maradtak, a felnőtt cigány lakosság kultúramentő civil akaratát pedig a cigányság természetes sokféleségét kihasználó megosztó politika gátolta.

Zsigó Jenő cigány család gondozóként egy rákospalotai gyerek klubban teremtett lehetőséget arra, hogy a cigányság különböző népcsoportjaihoz tartozó gyerekek közösségben éljék meg a saját kultúrájukat. A gyerekközösségben az általános iskolában többnyire sikertelen gyermekek sikeresek voltak. Önkifejezésük leggyakoribb eszköze a zene és a tánc volt, megismertették egymással a különböző cigány népcsoportok szokásait, dalaikat, táncaikat.

A gyerekeket hamarosan követték a szülők. A találkozások alkalmával közösen gondolkodtak, a gyermekek programjaiba besegítve közösen alkottak, szórakoztak azok, akik között egyébként gyakorta a kommunikáció is lehetetlen volt. A csoportból közösség, a közösségből minta, olyan modell alakult, amely attól volt rendkívüli és új, hogy a különböző hagyományú cigány gyermekek közösen élték, őrizték, ápolták benne a sokféle cigány kultúrát

Ebből a gyerekközösségből alakult 1984-ben az Ando Drom, amikor meghívást kaptak egy hazai fesztiválra és nevet választottak maguknak. Az Ando Drom magyarul azt jelenti, úton, mozgásban lenni, haladni, fejlődni. Ezen az úton a felnőtt színvonalon éneklő-táncoló gyerekek 1984-ben- hatalmas sikert arattak.

A cigány hagyományokat felelevenítő, színpadra állító gyerekalkotások, amelyben a családgondozó, és maga is zenész Zsigó Jenő pedagógiai módszere a motiválás és a lehetőségek biztosítása volt a gyermekek kreativitására, a bennük lévő eredetiségre helyezett hangsúlyokkal, az első példái voltak annak, hogyan lehet a természetes környezetéből kiszorult, ott már nem gyakorolható kultúrát a mesterséges környezetben, egy rákospalotai művelődési házban, közösségi eseménnyé tenni, élni és megőrizni, de egyszersmind a mai ember számára kortárs művészetekként megújítva folyamatosan alkotni is.

A kéretés, a húsvéti szentelés és más hagyományok színpadra állításakor a cigány gyermekek családi eseményekből merítettek és azokból a történetekből, abból a folklórkincsből, amely generációkról generációkra örökítődött át a cigány családokban. Megelevenítették a cigány kulturális tradiciókat, a kulturális örökséget.

Az együttes vezetője 1993-ban alapította az Ando Drom Alapítványt, hogy az a zenei-pedagógiai munka feltételeit megteremtse. Szakmai munkájában kiemelkedően fontos a tehettséggondozás, hiszen egy nép kultúráját művészei őrzik és teremtik meg, visszajuttatva azt természetes környezetéhez. Az Alapítvány gondozásában jelent meg az 5 Ando Drom CD-ből három, valamennyi cigány zene történeti jelentőségű.

Zsigó Jenő, az Ando Drom zenekar alapító vezetője, szociológus. A Magyarországi Roma Parlament elnöke és a Romano Kher igazgatója, a cigány művészet és közélet karizmatikus egyénisége. Vezetésével a Fővárosi Cigány Ház Budapesten többszáz cigány fiatal tanulását segíti ösztöndíjjal. Az elmúlt évek alatt több ezer gyermek és fiatal vett részt kortársaival az intézmény nyári táboraiban. Cigány művészeti közgyűjteményeket alapított és kezel, rendszeressé tette a cigány művészeti programokat a fővárosban. Tehetségeket menedzsel, nyelvi, néprajzi és cigány művészeti kiadványokat jelentet meg.

A nyári cigányzenei táborokban szerzett élmények, az Ando Drom teljesítménye, zenéje követendő mintává vált és cigány zenei mozgalmat eredményezett. A Romano Glaszo, a Rom Som, a Lindri, az Amaro Szúno, a Szilvási Gypsy Folk Bend, a Romano Drom tagjai, Juhász Miczura Mónika az Ando Drom iskolájában nevelkedtek, onnan indultak útjukra, hogy hírdessék és őrizzék a cigánykultúra zenei örökségét.

Zsigó Jenő nyírbátori muzsikus cigány családból származik, a rendszerváltozás előtt a radikális roma ellenzék köréhez tartozik.

Pályáját végig ez a kettősség jellemzi: érzékeny művészként az autentikus cigány zenei folklór megőrzése és újrateremtése, felelős roma értelmiségiként pedig a következetes, soha meg nem ingó elhivatottság a cigányok felemelésében, elfogadtatásában és nemzetiségi-emberi jogaik védelmében.